Nagy veszteség érte a múzeumi-szakmai közéletet. 2006. szeptember 22-én, életének 84. évében elhunyt Király Árpád aranydiplomás gépészmérnök, külkereskedelmi mérnök-közgazdász, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület aktív tagja, a Magyar Elektrotechnikai Múzeum megálmodója, s létrehozója, a Jedlik Ányos Társaság megalapítója.
1923. augusztus 19-én született Pápán. 1947-ben szerezte gépészmérnöki oklevelét a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Rövid tanári működése után az Országos Villamos Művek Rt. Pécsi üzletigazgatóságán helyezkedett el, mint építési osztályvezető. Aktív szerepe volt az ország faluvillamosításában is. 1953-tól főosztályvezető lett a Komlói Szénbányászati Trösztnél. 1955-ben került a Budapest Főváros Elektromos Műveihez, ahol 1984-ig nyugdíjba vonulásáig főosztályvezetőként dolgozott. Évtizedeken keresztül irányította az Elektromos Művek beruházásait.
1951-től tagja a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek. Még pécsi tevékenykedése alatt 1953-ban megszervezte a MEE pécsi szervezetét. Az Elmű-nél, az 1953-ban létrejött MEE üzemi csoport titkára, majd ügyvezető alelnöke volt. A MEE országos szervezeteiben is viselt különböző tisztségeket. 1968-ban megalapította az Egyesület Technikatörténeti Bizottságát. Elnöksége alatt mozgósította, s összefogta a hazai műszaki értelmiséget technikatörténeti értékeink megmentése érdekében. Kezdeményezője, megalapítója, majd 1984-től 1994-ig igazgatója volt a Magyar Elektrotechnikai Múzeumnak. Felismerte, hogy ez az utolsó óra a már használaton kívüli, műszaki szempontból elavult, de ipartörténeti szempontból jelentős technikai berendezések megmentésének az utókor számára. Az Ő érdeme volt, hogy a Magyar Elektrotechnikai Múzeum épületét műemlékké nyilvánították és ezzel, mint ipari emlék megmaradhatott az utókor számára. Kiváló szervezői, irányítói, szakmai tudásának, s nem utolsó sorban önzetlen, kitartó munkájának köszönhetően a Magyar Elektrotechnikai Múzeum az ő igazgatása alatt érte el azt, hogy úgy itthon, mint külföldön a rangos műszaki múzeumok sorába emelkedhetett.
1993-ban Jedlik Ányos munkásságának emléket állítva megalapította a Jedlik Ányos Társaságot, melynek haláláig főtitkára volt. A Magyar Elektrotechnikai Múzeum létrehozása és fellendítése után a Társaság irányításában fejtette ki haláláig tartó aktív, mozgalmas, tartalmas és eredményekben gazdag technikatörténeti tevékenységét. 1977-ben a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Bláthy-díjban, majd 1995-ben „MEE életpálya-elismerés”-ben részesítette. 1990-ben az „Emberi környezetért” kitüntetést kapta a z 1993-ban a Magyar Köztársaság elnöke és az ELMŰ Rt. „A fogyasztókért” emlékplakettet adományozta számára. 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje kormánykitüntetést kapta a Magyar Elektrotechnikai Múzeum létrehozásáért és két évtizeden át végzett múzeumigazgatói tevékenységéért. 2000-ben a a Szabadalmi Hivatal a Causa Honoris Jedlik Ányos-díját kapta. 2004-ben a hazai múzeumi szakma a Pulszky-díjjal ismerte el kiváló munkásságát.
Emberi arcához hozzátartozott a precíz munkát megkövetelő, a fegyelmezett, szigorú, de ugyanakkor családias légkört teremtő vezetői stílusa, az új iránti fogékonysága, kezdeményezőkészsége. Szívét, lelkét az erősáramú elektrotechnika történetének, műszaki nagyjaink elismertetésének szolgálatába állította. Életművével – a Magyar Elektrotechnikai Múzeum megalapításával, s közel két évtizeden át tartó irányításával – beírta nevét a műszaki értelmiség halhatatlanjai közé. Emlékét megőrizzük! Hiányozni fog!

(Első közlésben megjelent az
Elektrotechnika 2006/10. számában.)