A tartós szerkezet alapja a megfelelő anyagválasztás, a korszerű technológia és az ezekhez igazított kivitelezési minőség. Egy épület élettartamát nemcsak a felhasznált alapanyagok határozzák meg, hanem az is, hogy ezek miként működnek együtt a környezeti hatások és a terhelések alatt. A modern építészetben ezért egyre inkább előtérbe kerül az anyagok összehasonlítása és a hosszú távú viselkedés vizsgálata.

A beton és az acél hagyományosan a tartósság szinonimái. A vasbeton jól ellenáll a nyomó- és hajlítóerőknek, míg az acélszerkezetek nagy fesztávokat képesek áthidalni. Mindkét anyagnál kulcsfontosságú a korrózió elleni védelem: a megfelelő betonfedés, a rozsdamentes vagy bevonatos acél, illetve a rendszeres ellenőrzés alapvető a hosszú élettartam érdekében. A korszerű megoldások között egyre gyakrabban jelenik meg a lőttbeton, amely nagy szilárdságú, jól tapadó felületet ad, és kiválóan alkalmazható megerősítésekhez vagy utólagos javításokhoz.

A fa szerkezetek tartóssága elsősorban a kezeléstől és a környezeti behatásoktól függ. A rétegelt-ragasztott tartók vagy a keresztrétegelt fapanelek ma már kiemelkedő mérettartással és teherbírással rendelkeznek feltéve, hogy megfelelően védik őket a nedvességtől és a kártevőktől. A korszerű favédelem és a szárazépítési technológiák jelentősen meghosszabbítják az élettartamukat.

A kompozitok – például a karbon- és üvegszálas erősítések – könnyűek, mégis rendkívül tartósak. Gyakran alkalmazzák meglévő szerkezetek teherbírásának növelésére, mivel minimális beavatkozással, gyorsan telepíthetők. Sok esetben ezek a rendszerek lőttbeton réteggel kombinálva adják a legjobb eredményt, különösen akkor, ha a felületet stabilizálni is kell.

A tartósság tehát nem egyetlen anyag vagy technológia sajátja, hanem a megfelelő kombinációé. Legyen szó acélról, fáról, kompozitról vagy lőttbeton alkalmazásáról, a hosszú élettartam kulcsa mindig az anyagok tulajdonságainak ismerete és az azokhoz igazított, szakszerű kivitelezés.