Tavaly nyáron nyaralni indultunk a férjemmel és 13 éves fiammal a telkünkre, Szadára. Nagyon meleg nap volt. Annak rendje és módja szerint megpakoltuk az autót, és nekivágtunk. Az út feléig nem volt semmi gond, aztán Mátyásföld után, egy lámpás útkereszteződésnél a kuplung megadta magát.

Mivel feltartottuk az amúgy is nagy forgalmat, a férjem azt javasolta, hogy toljuk át a kocsit a túloldali közért parkolójába, ahol épp volt egy szabad hely. A mellette álló hirdetőoszlop árnyékában azután majd kitaláljuk, mitévők legyünk.

Mivel híján voltunk a férfierőnek, nem ment a dolog, ezért végül úgy döntöttünk, hogy csak hátrébb toligáljuk az autót a járda mellé. A férjem elrohant telefonálni, mi, a fiammal a kocsiban ülve vártuk. Egyszer csak felbukkant egy hatalmas daruskocsi, melynek daruja nem fért el az utat átszelő kábelek alatt. A kocsi csak ment tovább, a kábelek pedig szakadtak, magukkal rántva a hirdetőoszlopot, ami pontosan a mi korábban kiszemelt parkolónkra borult!

Aztán visszatért a férjem, és közölte: nem tudott telefonálni, mert a környéken minden telefon süket.