Ránk figyelt a világ
Jelentős szakmai eredményként könyvelheti el Magyarország, hogy ebben az évben a két legjelentősebb európai szakmai konferencia egyikét meg tudta rendezni. Májusban a világ minden tájáról érkeztek Szegedre kutatók és szakemberek. A mintegy 100 külföldi mellett 65 hazai résztvevője is lett az eseménynek, amelynek az egyik legnagyobb eredménye, hogy a szakterület legjelentősebb nemzetközi folyóirata, a Geotermics éppen azt a Pátzay Györgyöt, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Fizikai Tanszéke docensét kérte fel a konferenciához kapcsolódó különszám megszerkesztésére, aki az egyik főszervezője is volt a szakmai találkozónak. A konferencia egyik legtanulságosabb megállapítása az üzleti fejlesztésekről szólt. Nyilvánvalóvá vált, hogy külön-külön az egyes önkormányzatoknak nem érdemes belevágniuk nagy beruházásokba, mert az meghaladhatja erejüket. A törökországi példa pedig azt mutatta meg, hogy állami segítséggel hosszú lejáratú hitelekkel és alacsony törlesztéssel érdemes nekifogni nemcsak a fürdőrendszerek kiépítésének, hanem a termálvizes távfűtés fejlesztésének is.
Nem tör egekig a magyar termálvíz
A geotermális avagy geotermikus energia felhasználásával ma Magyarországon hét törvény, 12 kormányrendelet, tíz miniszteri rendelet és öt utasítás, illetve tájékoztató foglalkozik; mindegyikük érinti a felszín alatti vizek kérdéskörét. Ha egyetlen témakörre ennyiféle szabályozás érvényes, akkor gondolhatnánk, hogy a kormányzat a súlyának megfelelően foglalkozik vele, a valóság azonban egészen más. A szakemberek véleménye szerint hiányzik az egységes termáltörvény, pedig nincs az a parlamenti párt, amelyik a törvényalkotás során ne vette volna elő ezt a témát, viszont olyan kormányzat sem volt az elmúlt 13 évben, amelyik úgy köszönt volna le, hogy törvényt alkotott volna ezzel kapcsolatban.
Ahol az állami szerepvállalás hiányos, ott általában a civil kezdeményezések erősek. Ennek egyik bizonyítéka a Magyar Geotermális Egyesület nyolc évvel ezelőtti létrejötte. A tudósokat, szakembereket, vállalkozókat tömörítő szervezet megalakulása azt jelzi, hogy a geotermikus energia használóinak és a felhasználás továbbfejlesztőinek érdekérvényesítése nem képzelhető el szervezett együttműködés nélkül.
Az egyesület képviselői szerint az ágazat nemcsak nemzetközi összehasonlításban szenvedi el a lemaradást, hanem hazánknak önmagához képest is volna mit behoznia.
Bár születtek új hasznosító létesítmények, a geotermikus energia környezetvédelmi megítélése az utóbbi tíz évben jelentősen romlott. Ehhez hozzájárult, hogy az általában a 60-as, 70-es években megnyitott termálkutak nyugalmi vízszintje jobbára csökkent. Ugyanakkor az utóbbi időben ellenkező irányú folyamat is megfigyelhető. A Dél-Alföldön levő kutak nagy részében emelkedett vízszint, és máshol több helyen is tapasztalható volt a vízszintcsökkenés mértékének csökkenése. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a vízszintek süllyedése anélkül is megállhat, hogy a vízkiemelés csökkenne. Éppen ezekre a tapasztalatokra hivatkoznak azok a beruházók, akik nehezményezik, hogy a hatóságok mintegy tíz éve megkövetelik az energetikai célra felhasznált termálvizek visszajuttatását a felszín alatti hévíztározókba. Ezt a gyakorlatot ugyan jogszabály nem írja elő, mégis alkalmazzák kizárólag az energetikai felhasználás esetében. A Magyar Geotermális Egyesület elnöke, Szita Gábor nem vitatja azt a feltevést sem, hogy a visszasajtolást más környezetvédelmi szempontok is indokolják, hiszen a magas sótartalmú vizek általában károsan hatnak a kisebb és az időszakos felszíni vízfolyásokra, de azt kollégáival egyetemben cáfolja, hogy a nagyobb folyókra (Tisza, Maros, Rába és Körösök) kimutathatóan rossz hatással lenne a beléjük engedett termálvíz. Az egyesület szakmai véleménye szerint a magas sótartalmú termálvizek elhelyezésének legjobb formája a visszasajtolás, de egyáltalán nem mindegy, milyen tározóba kerül vissza a víz.
Könnyen át lehet juttatni a vizet a karsztos, illetve más hasadékos kőzeteken, viszont a legnagyobb termálvíz-tározóknak számító üledékes homokkövekbe történő visszasajtolás egyelőre műszakilag nem megoldott. Az egyesület tagjai szerint éppolyan szükséges a visszasajtolás kutatása és fejlesztése, mint amennyire elengedhetetlen ezen a területen az állami szerepvállalás, ami nélkül nem nagyon valósulhat meg az előrelépés. Az ágazat fejlődését az is akadályozza, hogy a termálvíz használata után fizetendő vízkészlet járulék az inflációnál nagyobb mértékben emelkedett az elmúlt évtizedben. A Magyar Geotermális Egyesület képviselői azt is nehezményezik, hogy mivel ugyanilyen mértékben nem emelkedtek a gázárak, ezért a termálvizet energetikai célra hasznosítók korábbi előnye fokozatosan csökkent, ez pedig ellentmond a megújuló energiaforrások államilag deklarált szerepének, és az ország uniós kötelezettségeinek ezen a téren. Az elnök szerint elvárható az, hogy a termálvíz hasznosítói megtudják azt, hogy az ágazattal kapcsolatban milyen jövőképet lát maga előtt a törvényhozókból, jogalkotókból álló oldal. A tisztább kép megteremtéséhez az egyesület a maga részéről szívesen hozzájárulna szakmai tudásával, közreműködésével.
A termálvízzel kapcsolatban más területen is érezhető egyfajta kettősség. Hazánk jó adottságokkal rendelkezik, és akad olyan kimutatás is, amely szerint Európában bizonyos szempontból az élmezőnyhöz tartozónak mondhatjuk magunkat. A kontinensen Izland után Magyarország a második helyen áll a mezőgazdaságban hasznosított geotermális energia felhasználása terén. Ez a pozitívnak tűnő adat viszont minden varázsát elveszti a magyar és az izlandi mezőgazdaság mértékének összehasonlítása esetében, és ez akkor is így van, ha tudjuk, hazánk nem versenyezhet a magas hőmérsékletű például gőz alakban jelentkező geotermikus előfordulások szempontjából se Izlanddal, se Olaszországgal sem Oroszország távol-keleti (Kamcsatka) részével szemben, ahol a működő vulkánok környéke nagy geotermikus energiát biztosít.
Magyarországon mezőgazdasági hasznosítás céljára évente 12,5 millió köbméter vizet termeltek ki; átlagosan 34,1 fokos hőmérsékletű vizet használtak fel, a hasznosított hőmennyiség éves átlaga 1,79 petajoule volt, míg a hasznosítható maximális hőmennyiség elérte a 206,67 megawattot. A hivatalos adatok értékei azonban közel sem biztos, hogy megbízhatóak, ugyanis becsléssel és bevallással készültek. Ennek oka az, hogy a geotermikus energia felhasználása az országos energiamérleg ágazati szintű adatai között a nemzetközi gyakorlattal ellentétben nem szerepel, pedig az EU-s országokban jegyzett idevágó statisztikákban az összes megújuló energiaforrás, és közötte a földhő adatsora jelentős szerepet játszik.
Helyzetkép és adatok
Magyarországon a kifolyásnál 30 °C -nál melegebb vizű kutakat és forrásokat tekintjük hévízkutaknak, illetve hévforrásoknak. Hévízfeltárásra az ország területének mintegy háromnegyedén van lehetőség.
A termálvizet adó kutak mintegy 30 százaléka balneológiai célú, több mint egynegyedük ivóvízellátásra hasznosítódik, s nem egészen a fele szolgál geotermikus energiahasznosítási célokra. A tisztán geotermikus energiahasznosítási célú hévízkivétel a jelenlegi kormányzati szándékok szerint nem engedhető meg visszatáplálás nélkül, a lehűlt hévizeket vissza kell juttatni a hévízadó rétegbe.
Magyarországon a geotermikus gradiens amely megmutatja, hogy egységnyi mélységközönként hány fokot növekedik a hőmérséklet átlagosan 5 °C /100 m, ami mintegy másfélszerese a világátlagnak. Ennek oka az, hogy a Magyarországot magába foglaló Pannon-medencében a földkéreg vékonyabb a 30-35 km-es világátlagnál mindössze 24-26 km vastag , valamint az, hogy jó hőszigetelő üledékek (agyagok, homokok) töltik ki a medencét. A mért hőáram-értékek vagyis a föld mélyéből egységnyi területen kilépő hőteljesítmény nagyok (átlagosan 90 mW/m 2 ), miközben az európai kontinens területén 60 mW/m 2 az átlagérték. Az ország felszínén kb. 10 °C a középhőmérséklet.
Az említett geotermikus gradiensnek megfelelően 1 km mélységben 60, 2 km mélységben pedig már 110 °C a kőzetek és az azokban elhelyezkedő víz hőmérséklete. A geotermikus gradiens a Dél-dunántúlon és az Alföldön nagyobb, a Kisalföldön és a hegyvidéki területeken pedig kisebb mint az országos átlag. A hévízkutakban felfelé haladó víz a kút csövezése mentén lehűl, ezért a felszínen a vízhőmérséklet ritkán haladja meg a 100 °C-ot. Gőzelőfordulásokat csak néhány, kellően még nem megkutatott, nagymélységű feltárásból ismerünk.
(Forrás: Környezetvédelmi Minisztérium)