Tisztelt Mérnök Újság!

A Mérnök Újság 2005. júliusi számából idézem a 4. oldalról: A Magyar Mérnöki Kamra a mindenkori magyar kormány partnereként együttműködésre törekedve, kettős célt tűzött maga elé, egyrészt védi a magas igényű mérnöki tevékenységet teljesítő tagjai érdekeit, másrészt …stb. a lapban közöltek szerint.
A tárgy szerinti kérdésben nálam „betelt a pohár”, ezért érdekvédelemért fordulok a T. Magyar Mérnöki Kamara elnökségéhez.
Mint az szakmai önéletrajzomból kitűnik, igazságügyi szakértői tevékenységet 1963 óta folytatok, tehát 42 éve.
Az Igazságügyi Minisztérium 1995 évben felülvizsgálta a bejegyzett szakértők névsorát és tevékenységét. Kiadta részemre 0765 regisztrációs szám alatt az új szakértői igazolványt, a 2/1988. (V.19.) I.M. rendelet 3.§-ának (1) bekezdése alapján, az ország egész területére jogosultsággal.
Az I.M. a felülvizsgálat alapján nem sértette meg – elismerte az eltelt az eltelt hosszú évek alatt szerzett jogaimat.
Az I.M. az Igazságügyi Szakértői Kamarával együttműködve biztosítja szakmai – jogi továbbképzésünket, melyeken kötelező részt venni.
Tudomásom és a közlések szerint a szakértői kirendeléseket az illetékes bíróságok és más hatóságok megelégedésére végzem. Ellenszakértők kirendelése esetén is a szakmailag – jogilag megalapozott véleményem nyert ez ideig elfogadást.
A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Mérnök Kamaránál 05-1200 szám alatt regisztrálva vagyok a Tervezői és Szakértői Névjegyzékbe az alábbi szakágazatokban:

SZÉS-6-a
Építési szakértői szakágon, Építéstechnológiai szakterületen, Kivitelezési technológiák rész-szakterületen

SZÉS-6-b
Építési szakértői szakágon, Építéstechnológiai szakterületen, Építésszervezés rész-szakterületen

SZÉS-7
Építési szakértői szakágon, Beruházás, beruházás lebonyolítás szakterületen

Szakértői jogosultságom megítélésekor a T. Kamarai elnökség nem csak az okirati igazolásokra és jogszabályi feltételekre támaszkodott, hanem az általam és a kamarák által (Mérnök és Építész) szervezett „Szakmai bemutatókon” is részt vettek, ismerték, elismerték munkám eredményeit. (Pl. szikszói református Árpád-korabeli műemlék templom 6 évig tartó helyreállítása, Miskolcon az avasi jezsuita 24 tantermes gimnázium és ugyanott templom építése 14 év alatt, miskolci református gimnázium 1896-ban eklektikus stílusban épült védett épületének helyreállítása 10 év alatt.) A példaként említett munkáknál lebonyolítói, ezen belül műszaki ellenőri tevékenység volt a megbízásom, melyeket nyugdíjas mérnökként vállaltam el.
Szakmai önéletrajzom szerint 1951-től különféle hivatali beosztásaimban láttam el beruházási lebonyolításokat, vagy azokon belül műszaki ellenőri feladatokat.
Nyugdíjasként további megbízásokat teljesítettem, pld. Szövetkezeti lakásépítéseknél stb., műszaki ellenőrként. (Munkakönyvi igazolás szerint is!)
Idősebb kollégák előtt ismeretes az 1968-as években hatályon kívül helyezett „Beruházási Kódex” – majd ezután a hézagpótlóként megjelentetett „Beruházók Jogi Kézikönyve”.
Nem vitatható, hogy ezek alapján is a műszaki ellenőri tevékenység a beruházások lebonyolításának résztevékenységét képezi. A hivatkozott könyvek már akkor egyértelmű szabályozását adták a műszaki ellenőrök jogainak és kötelezettségeinek, és a szükséges ismereteknek.
Mi, akik megfelelő képzettséggel és szakmai gyakorlattal rendelkeztünk a múltban, a fenti jogszabályok (de más szakkönyvek) alapján is végeztük műszaki ellenőri tevékenységünket, és a továbbképzésünket.
Megbízóink nyilván ismertek és szerzett jogaink alapján adtak megbízást!

A 158/ 1997. (IX.26.) Kormányrendelet alkotói a műszaki ellenőri tevékenységet a beruházások (és meghatározott felújítások, helyreállítások) lebonyolítása teljes körű folyamatából kiemelték és önmagában szabályozták – többszöri módosításokkal túlszabályozva.
A hivatkozott Kormányrendelet 3.§ (3) bekezdés a.), b.), d.) és e.) pontjai korábban is ismertek voltak jogszabályi előírásokban, de beiktatták a c.) pontot: „szakvizsgával rendelkezik” előírásával.

Nem vitatható, hogy pld. a b.) pontszerinti „jelenleg 3 év” gyakorlati idővel rendelkező – esetleg még „zöld fülű” – műszaki dolgozótól el lehet várni, hogy hozzáértéséről valamilyen módon bizonyságot is tegyenek.
A megbizonyosodás módját a 10/2000. (III. 24.) FVM rendelet szerint le is szabályozták!
A rendelet szerint a vizsgára bocsátás feltételei már nem egyértelműek!
Az I. építési műszaki ellenőr tehát a felsőfokú, magasabb szakképzettségű, a vizsga előtt 100 óra elméleti és 60 óra gyakorlati képzésben köteles részt venni, (vizsgára bocsátás feltétele!) az 1. számú melléklet IV. 1. pontja szerint.
A II. építési műszaki ellenőr, középfokú végzettséggel a 2. számú melléklet IV. 1. pontja szerint már csak valamilyen elméleti képzésben kell részt vegyen?
Kérdés: Rendeletszerkesztői hibából, vagy arról van szó, hogy alacsonyabb szintű követelmények is elegendőek vizsgára bocsátás előtt?
Felismerhető, hogy a 10/2000. (III. 24.) FVM rendelet 1. melléklet IV. 1. pontjában foglalt 100 + 60 órás tanfolyamokat e rendelet megjelenése után kezdték szervezni különféle szervezetek, pld. kereskedelmi és szolgáltató cégek, jelentős tanfolyami díjakkal.
A túlszabályozott rendeletek szerkesztői el sem tudják képzelni, hogy már 3 év gyakorlat után az egyébként fellelhető szakanyagokból tanfolyam nélkül is fel tud vizsgára készülni egy felsőfokú képzettségű műszaki?
A 158/1997. (IX. 26.) Kormányrendelet 1.§-a szerint a rendelet hatálya kiterjed minden épület és műtárgy (építmények) építésszerelési munkáinak műszaki ellenőrzésére.
A rendelet 6. §-a szerint (1)a névjegyzékbe való felvételi kérelmet a kérelmezőnek a területi mérnöki kamaránál (továbbiakban Kamara) kell benyújtani!
Hosszú évek gyakorlata szerint ez a rendelet még nem tett különbséget a különféle kamarák között (jogegyenlőség!) a jogosultság megállapítása és a névjegyzék vezetése vonatkozásában.
A 158/1997. (IX. 26.) Kormányrendelet módosítása 2002. május 31-ig „lezárva”, az 1.§ szerint hatálya kiterjed minden épület és műtárgy (építmények) építési szerelési munkáinak műszaki ellenőrzésére! A 2001. IX. 22. hatályú rendelet szerinti módosítások a 4.§ (4) pontjában már az Étv. 2.§18. pontja szerint külön rendelkezik a „sajátos építményfajták műszaki ellenőrzéséről, melyek:
– Épületeknek nem minősülő létesítmények
– Bányaművelési stb. építmények
– Műemlékvédelem alatt álló építmények

Megállapítottam, hogy pld. a „TERC” Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Által kiadott műszaki ellenőrök képzésére szervezett tanfolyamok 4 kötetes tananyaga a sajátos építményfajták oktatásával nem foglalkozik!

A 158/1997. (IX. 26.) számú Kormányrendelet alapján a Közigazgatási Hivatalnál vezetett Műszaki ellenőrök névjegyzékébe a rendelet 3.§ (3) c.) pontja alapján hivatkozott szakvizsga nem felel meg a sajátos építményfajtákra vonatkozó előírásoknak, így ezek (pld. műemlékvédelem alatt álló építmények) műszaki ellenőri teendőit az így névjegyzékbe vett műszakiak a hivatkozott rendelet szerint nem láthatják el jogosultan.
Mi az a jogszabály és gyakorlat, ami alapján a műemlékvédelmi létesítmények műszaki ellenőrzésére a megbízásokat ki lehet adni beruházói részről?
Beruházásoknak minősülnek mindazok a műemlékvédelmi helyreállítások és felújítások, melyekre az építkezéshez való hozzájárulás „Hatósági engedélyére” a Határozatot csak a Műemlékvédelmi Hatóság adhatja ki!
Az engedélyezett műemléki beruházások műszaki ellenőrei feleljenek meg az illetékes kamaráknál regisztrált szakértői vagy tervezői jogosultságnak, előírt szakképzettségnek és gyakorlati időnek, ezen belül nem árt, ha műemlékvédelmi létesítmények beruházói munkái kivitelezésénél is gyakorlatot tudnak felmutatni.
A 158/ 1997. (IX.26.) Kormányrendelet nem felelt meg az Uniós csatlakozás előírásainak, emiatt azt a 121/2004. (IV. 29.) számú kormányrendelttel módosítani kellett.
Az egységes szövegezésben kiadott, módosított 158/1997. (IX. 26.) számú Kormányrendelet 1. §-a továbbra is csak a „nem sajátos” építményfajtákra vonatkozik.

A Rendelet 3. § (1) szerint építési műszaki ellenőri tevékenységet
– magyar állampolgár
– EGT (Európai Gazdasági Térség) állampolgár
akkor gyakorolhat, ha
a) a szakmai feltételeknek megfelel
b) a műszaki ellenőri névjegyzékbe felvették (bővebben a rendelet szerint)
A névjegyzékbe vétel feltételei a Rendelet 3. (c. ) „szakvizsgával” előírása a magyar és az EGT állampolgárokra megkülönböztetőek, nem biztosítják a jogegyenlőséget! A magyar állampolgároknak a szakvizsgára bocsátás feltételeként továbbra is 100 + 60 órás tanfolyamon kell kötelezően részt venni, ugyanakkor az EGT állampolgároknak a Rendelet 8/A § (1) szerint csak
– szakképzettségének elismerését,
– szakmai gyakorlatának igazolását kell bizonyítani.
A 121/2004. (IV. 29.) Kormányrendelet 3.§ (8) pontja szerint a 158/ 1997. (IX. 26.) (3) bekezdés c.) pontjában meghatározott „szakvizsgától” a Névjegyzéket vezető építés felügyeleti szerv eltekinthet a névjegyzékbe vételi eljárás során, ha a kérelmező más szakterületen, (építészeti –műszaki tervezői, építési műszaki szakértői, felelős műszaki vezetői, közigazgatási) eredményes jogosultsági, vagy szakvizsgával rendelkezik, és e vizsga követelményrendszere a műszaki ellenőri szakvizsga követelményrendszerével teljes körűen, vagy részben megegyezik!

Úgy tűnik, ez a szövegezés szánalmas jogszabályi erőlködés annak érdekében, hogy az Uniós szabályozás előtti 158/1997. (IX. 26.) Kormányrendelet 3. § (3) c.) pontja szerinti szakvizsga, illetve az azt megelőző fizetendő kötelező tanfolyam érvényét a szerzett jogoktól függetlenül továbbra is fenn lehessen tartani, sok éves gyakorlattól és életkortól függetlenül!
Az EGT állampolgárokkal szemben a magyar állampolgár műszaki ellenőri névjegyzékbe vételi előírása tipikus túlszabályozás!
Értelmetlen és javítandó a szövegezés a Rendelet 3.§ (8) pontja szerinti;”eredményes jogosultsági vagy szakvizsgával rendelkezik” ?) előírásánál.
Véleményem szerint a Rendelet
– vagy a már meglévő jogosultság igazolását (sok éves gyakorlat, szerzett jog!)
– vagy a letett szakvizsga igazolását írhatja elő! (Pl. kezdők esetében.)
De tudni illik, hogy
– az építészeti műszaki tervezői, 60 év felett
– építésügyi műszaki szakértői,
– felelős műszaki vezetői
jogosultságok a Névjegyzékbe vételhez nem szakvizsgához kötöttek.

Akkor hát melyik vizsga követelményrendszerének kell a műszaki ellenőri vizsga követelményrendszerével megegyezőnek lenni?
Nehezen és szubjektíven értelmezhető túlszabályozás helyett a szakmai kamarák hatáskörébe kell utalni a jogosultságok eldöntését egyszerűbb előírásokkal – melynek alapján a Névjegyzékbe vétel, nyilvántartás elkülönülő tevékenység is lehet.

A jelenlegi vitás kérdések miatt
– sajnálatra méltó, hogy a műszaki háttérismeretek hiányában a közigazgatási ügyintézők nem értik, vagy rosszul alkalmazzák a túlszabályozott, bürokratikus rendelteket,
– nincs jogegyenlőség magyar és EGT állampolgárok között, a megkülönböztetés alkotmányellenes,
– nincs jogegyenlőség az egyes szakmai kamarák között, ezen túlmenően a különböző szakmai kamarai tagok között sem.

A Mérnök Újság 4. oldal (5) a jogosultságok korszerűsítése a 121/2004-es Rendelet szerint nem csak „papírforma” szerint, de a gyakorlatban érthető és jól használható, egyszerűbb fogalmazású kell legyen!
A minisztériumok által elvégzendő „dereguláció” – magyarul a túlszabályozás megszüntetése közérdek, mert tudjuk, hogy a túlszabályozás nem csak a fentiekben felsoroltak miatt káros, de a korrupció lehetőségét is elősegíti.

Részletek a szerző szakmai önéletrajzából

2. Képzettség

1961-1963 Munkavédelmi szakmérnöki oklevél (11/1966.sz.) József Nádor Műszaki Egyetem, Budapest

1942-1949 Mérnöki oklevél (832. sz.) József Nádor Műszaki Egyetem, Budapest

Elismerések:
Ötven éven át kifejtett mérnöki tevékenység elismerése a Budapesti Műszaki Egyetemen „Arany Oklevéllel”, 1999-ben. Érdemes és eredményes munkásság elismerése „Munka Érdemrenddel” a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által, 1963-ban. Több kitüntető oklevéllel elismerése a műszaki fejlesztések, újítási és szabadalmi tevékenységeknek a Közlekedési-, a Kohó- és Gépipari, Egészségügyi Minisztériumok és a KPM által, stb.

3. Beosztás, munkahelyek

Időtartam Beosztás megnevezése Munkahely
1968-1982 Termelési osztályvezető, beruházási osztályvezető, főtechnológus Észak-Magyarországi Állami építőipari Vállalat, Miskolc (minden szakterületen és egyedi létesítmények kivitelezésénél)

1955-1967 Építési főmérnök MÁV Építési Főnökség, Miskolc (Észak-kelet Magyarország térségében utak, vasutak, hidak, magasépítési létesítmények kivitelezése)

1953-1954 Termelési- és beruházási osztályvezető MÁV Debreceni Vasútépítési Vállalat, Debrecen

1951-1952 Főépítésvezető MÁV Záhonyi Főépítésvezetőség, Záhony (vasúti átrakó pályaudvarok és katonai létesítmények beruházási munkái)

1950 Építésvezető MÁV (Kelet-Magyarországi vasutak felújítási, beruházási munkái)

1949 Önálló mérnök MÁV Budapest Ferencvárosi rendező pályaudvar építése

1946-1948 Szakmai gyakornok MÁV Budapest Kelenföldi és Nyíregyházi Osztálymérnökségek (szakmai gyakorlat különféle vasúti létesítmények fenntartásánál)

1943-1944 Ösztöndíjas egyetemi hallgató Szeretfalva és Déda között hidak, alagutak építésénél, vasútépítésnél szakmai gyakorlat

1949-től 1982-ig folyamatosan „kiemelt” fizetéssel és a lehető maximális egyéb díjazásokkal, vállalati kitüntetésekkel elismerve.

4. Egyéb jogosultság és tevékenységek:

1989-től Folyamatosan különféle egyházi épületek kivitelezése, műemléki létesítmények felújítása részben az Egri Főegyházmegye, részben a Tiszáninneni református Egyházkerület területén. Kiemelt referencia munkám a Miskolc, avasi Jezsuita Gimnázium épületegyüttesének kivitelezése, műszaki ellenőrzése.

1982-1989 Nyugdíjas dolgozóként az Észak-Magyarországi Állami Építőipari Vállalatnál különféle egyedi szakmai feladatok megoldása – vállalati érdekek képviselete különféle ügyekben, műszaki ellenőri, lebonyolítói tevékenységek.

1963-tól Igazságügyi szakértői megbízások teljesítése, munkavédelmi szakterületen.

1962-től Beruházások lebonyolítása, műszaki ellenőrzése – másodállásban a MÁV Miskolci Járműjavító Vállalatnál.

A mérnök kamarai regisztráció szerint jogosultság:
Építési kivitelezés, építéstechnológia, beruházások kivitelezése és lebonyolítása szakterületek :SzéS – 6 -, 6 – b, 7.

Igazságügyi Szakértői Kamara – 0765 regisztrációs szám.
Mérnöki kamara 05 – 1200 regisztrációs szám.

6. Szakmai tapasztalatok

Részvétel a KPM vasútfejlesztési szakterületein a „hézagnélküli” vasúti pályák fejlesztésében a beruházások és fejlesztések technológiai korszerűsítésében.
Részvétel a kiemelt állami nagyberuházásoknál gyárak, ipari és kommunális közművek kivitelezésének technológiai korszerűsítésében, az építőipar gépesítésének fejlesztésében, különféle épület alapozások, víz- és vegyi anyagok elleni szigetelések speciális megoldásában.

7. Szakoktatás, publikáció

Részvétel különféle vállalati szaktanfolyamokon az oktatásban, vizsgáztatásokban.
Részvétel különféle vállalati szakanyagok szerkesztésben és kiadásában.

A cikk szerzője 1982 évi nyugdíjazása után a szakmai önéletrajzban ismertetett szakképesítések, szakmai gyakorlati idők, műszaki beosztások, stb. alapján vállalta továbbra is folyamatosan a felelős műszaki vezetői, műszaki ellenőri és szakértői megbízások teljesítését.
Az ismertetett szakképzettségek és hosszú évek gyakorlati ideje alapján szerzett jogaim a vonatkozó, akkor is létező törvényrendeletek és a Megbízók elismerték.
Aki a megbízásokat jól és elismerésre méltóan akarta teljesíteni, annak saját jogi, műszaki, pénzügyi stb. továbbképzéséről saját magának is gondoskodni kellett, mert ha nem, nem kapott megbízásokat! Érvényesült a „piaci” szabályozás!
A ’90-es évek végén kezdte az állam a törvényerejű szabályozásokat, melyek alapján névjegyzékbe vettek, a
Magyar mérnöki Kamaránál
1. kivitelezési technológiák szakterületen,
2. építésszervezés szakterületen,
3. beruházások, beruházások lebonyolítása (ezen belül a műszaki ellenőri is!) szakterületeken.
A Megyei Közigazgatási Hivatalnál
4. felelős műszaki vezetői névjegyzékbe és
5. műszaki ellenőri névjegyzékbe
vettek fel.

A felsorolt jogosultságok közül az 1-4. alattiak szakvizsgához nem kötöttek. Az 5. műszaki ellenőri névjegyzékbe is felvettek, a 158/1997.(IX.26.) Kormányrendelet alapján, de előírták, hogy 2003. július 31-ig „szakvizsgát” kell letenni!

Jelentkeztem szakvizsgára, de sajnálattal közölték, vizsgát csak az tehet, aki előtte egy 100 + 60 órás tanfolyamot elvégez!
Közöltem, hogy több, mint 50 éve járok „tanfolyamokra”, a hátralévő életemben már nincs időm 160 órát tanfolyamon eltölteni.
Nyugdíjas vagyok, állami pénzforrásokból nem tudom, de nem is akarom fedezni a jelentős tanfolyami költségeket – ráadásul 1993-ban kétszeri kórházi sebészeti műtéten is átestem.
Fentiek után: 2004. január 10-i „Határozatával” a Megyei Közigazgatási Hivatal törölt a műszaki ellenőri névjegyzékből. Indoklás: nem tett eleget szakvizsga letételi kötelezettségének [R. 3.§(2)- c) pont].
Az Országos Lakás és Építésügyi Hivatal a benyújtott fellebbezésemre részletesen előterjesztett indokaim ellenére elutasító „Határozatot” hozott, indoklása ugyanaz, nem tett eleget az előírt tanfolyam és szakvizsga kötelezettségének.
Méltányosságot több évtizedes szakmai gyakorlat, idős kora és egészségi állapota sem indokol! És egy jellemző hivatali indoklás: A magas tanfolyami díjakra és költségekre vonatkozó kifogásom a jogosultság elbírálásában egyébként „jogilag irreleváns”! Ez utóbbi indoklás meggyőzött arról, hogy ha az egyébként bőséges államkassza nyugdíjas részére nem fizeti a tanfolyami díjakat, stb., le kell mondani a Névjegyzékbe való újbóli felvételről!
De! 2004. május 1-én Magyarország az Európai Unió tagja lett. Megjelent a 121/2004. (IV. 29.) Kormányrendelet, mert a csatlakozás kapcsán szükséges lett egyes építésüggyel kapcsolatos kormányrendeletek módosítása! A módosító rendeletek az Unióhoz való csatlakozás napján léptek életbe. Azok részletes tanulmányozása után újbóli felvételemet kértem a műszaki ellenőri névjegyzékbe!
A korábbi felvételi kérelem és a törlés miatti fellebbezésem részletesen belefoglalt indokaim ismétlése után a 121/2004. (IV. 29.) Kormányrendelet EU konform szabályainak megfelelően az Épmer 3.§(8) bekezdésben adott lehetőségek betartásával a Mérnöki Kamara névjegyzékbe vételi javaslatát is csatolva kértem a szakvizsgától eltekinteni, arra is hivatkozva, hogy az Épmer 8.§(3) bekezdése alapján a c.) pontban meghatározott szakvizsgától eltekinteni lehet, mert a műszaki ellenőri tevékenység az általam felsorolt jogszabályokban foglalt követelmény rendszerekkel teljes körűen megegyezik!
Kérelmemre 2005. január 3-án kelt felhívásában a B-A-Z Megyei Közigazgatási Hivatal hiánypótlásra szólított fel. Közölték, hogy a műszaki ellenőri szakvizsgától a Névjegyzéket vezető szerv a bejegyzési eljárás során indokolt esetben eltekinthet, ha a kérelmező más szakterületen jogosultsággal, vagy szakvizsgával rendelkezik.
Közölték, hogy kérelmemhez nem csatoltam:
1. a műszaki ellenőri szakvizsga bizonyítványt, (Megjegyzés: Nem értettem! Kérelmemben a szakvizsgától eltekinteni kértem! Hát akkor mit csatoljak?)
2. vagy a R. 3.§(8) bekezdésének megfelelő más szakterületen szerzett jogosultsági vagy szakvizsga bizonyítványomat.
Hiánypótlási határidő nyolc nap! (Aláíró Varga Miklósné dr. főosztályvezető helyettes.)
Kelt 2005. január 3-án.

2005. január 14-én kelt válaszomban a hiánypótlási felhívásra közöltem, hogy

• kérelmemhez csatoltam a B-A-Z Megyei Közigazgatási Hivatal 2107/2002. regisztrációs szám alatti Névjegyzékbe vételi „Határozata” alapján a felelős műszaki vezetői jogosultságot, melyet 1949 óta folyamatosan gyakorolok és érvényben van!
(„Szakvizsga” vagy u.n. jogosultsági vizsga nincs előírva, nem is kérték, amikor a Névjegyzékbe felvettek.)

• Kérelmemhez csatoltam a B-A-Z Megyei Mérnökkamara hivatalos igazolását, mely szerint 05-1200 regisztrációs szám alatt névjegyzékbe van véve szakértői jogosultságom az Szés-6-a, Szés-6-b, Szés-7 szakterületeken.
• Csatoltam igazolásokat, hogy bejegyzett igazságügyi szakértő vagyok, tagja vagyok a Magyar Mérnök Kamarának és az Igazságügyi Szakértői Kamrának, stb..

A hiánypótlás teljesítése után a „Határozat,” hogy „műszaki ellenőri névjegyzékbe való felvételi kérelmét elutasítom”!

Indoklás: Az általam felsorolt összes szakterületeken, ahol törvényes jogaimnál fogva névjegyzékbe vételek alapján tevékenységet folytatok – sem jogosultsági vizsgával, sem szakvizsgával nem rendelkezem (az indokolás rövidített szövegezése)!

Tájékoztattak, hogy megfelelő szolgáltatási díjak befizetése után ismételten a Lakás és Építési Hivatalhoz fordulhatok jogorvoslati kérelemmel! A „Határozat” kelt 2005. február 4-én.
Nem! (Többet már nem fizetek!)

2005. február 4-én már 9 hónapja hatályba lépett a 121/2004. (IV. 29.) Kormányrendelet. Az eltelt 9 hónap nem volt elegendő arra, hogy
– mint magyar állampolgárt a 3.§(1) alapján bármely EGT állampolgárral egyenlő jogosultsággal bíráljanak el,
– hogy mint magyar állampolgárt a műszaki ellenőri névjegyzékbe azonos feltételekkel vegyenek bejegyzésre az EGT állampolgárokkal,
– hogy fentiektől függetlenül korábbi szerzett állampolgári jogosultságomat elismerjék, a képzettségek és a szakmai több évtizedes gyakorlati idő alapján.

Miskolci kollégám, P. I. építészmérnök beosztott mérnöktől műszaki vezérigazgató helyettesig minden beosztást végigjárt az egyik legnagyobb állami építőipari vállalatnál! Velem azonos állampolgári küzdelmét megunva már bírósághoz fordult!

Nos, van még Alkotmánybíróság itthon és az EU-ban is!
Van egy magyar közmondás: Nem lehet fából vaskarikát csinálni! Még a jogszabályok nyakatekert útvesztőjében sem! (A szerző megjegyzése.)

Apropó! Ma olvastam a 2005. évi LXXVI. Törvény 3.§(9) b.) pontjában: „jogosultság külön jogszabály szerinti igazolása”.
Úgy tűnik, a rendelet szövegezője tud közérthetően és magyarul fogalmazni! Én az „eredményes jogosultsági, vagy szakvizsgával” előírás rendeleti hátterét még ma sem értem!
De van egy javaslatom: Megjelent a „TERC” kiadásában 909 oldal terjedelemben a „Felelős műszaki vezetők” Kézikönyve. Kötelezzék „szakvizsga” letételére a Megyei Közigazgatási Hivatalok illetékes ügyintézőit és osztályvezetőit a Kézikönyv alapján, hogy el tudják dönteni, miszerint a felelős műszaki vezetők ismeretanyaga teljes mértékben, sőt többet nyújt, mint a műszaki ellenőrök részére elrendelt tanfolyamok vizsgaanyaga!
Vagy inkább ismét a szakmai kamarákra kellene ezt bízni?

Miskolc, 2005-07-14.