Hozzászólás a köztársasági elnök ünnepi beszédéhez
Vigasztaló és felemelő élmény volt olvasni a Mérnök Újságban Sólyom László köztársasági elnöknek a Műegyetem aulájában elmondott október 23-i ünnepi beszédét. Az egész mindenestől szívdobogtató volt. Mégis szeretnék kiemelni belőle egy mondatot, és ahhoz hozzáfűzni néhány gondolatot.
A mondat: Ki felejthetné el Nagy Imre temetését, amely egy csapásra megsemmisítette a Kádár rendszer legitimitását?
Ennek a mondatnak a jelentősége történelmileg fölbecsülhetetlenül nagy. Az persze, hogy a Kádár rendszer nem volt legitim, nem lehetett soha senki előtt kérdéses. Azok előtt sem, akik egzisztenciális okokból 33 éven át szajkózták, hogy 56-ban ellenforradalom volt, és bűnöző bandák garázdálkodtak. Senki nem kérdőjelezhette és kérdőjelezheti meg, hogy a szovjet hadsereg 1956. november 4-én hajnalban rátört Magyarországra, és a demokratikus kibontakozást hatalmas fegyveres erő bevetésével szétzúzta. Mindenki tud a véres megtorlásokról (többször annyi embert végeztek ki, mint az 1849-es megtorlás idején). Mindenki tudja, hogy nem voltak szabad választások, hogy Kádár, Münnich, Apró, Biszku meg a többiek un. forradalmi munkásparaszt kormányát a szovjet csapatok hozták be Budapestre, és ültették a hatalomba. Mitől lett volna hát a Kádár rendszer legitim? De, hogy nem volt legitim, az most végre hazánk legnagyobb közjogi méltósága által kimondatott egy ünnepi megemlékezés alkalmából.
Ha azonban a Kádár rendszer nem volt legitim, miért kellett ennek a megnyomorított országnak azt az iszonyatos adósságterhet (több, mint 3 milliárd dollár), amelyet a Kádár rendszer felhalmozott, magára vennie, és bele görnyednie egy kvázi-gyarmati sorsba? Azért, mert a globális tőkével összefonódott nyugati hatalmaknak bőségesen megvoltak az eszközei, hogy arra kényszerítsen minket, meg se próbáljuk megkérdőjelezni azoknak a hitelszerződéseknek a jogfolytonosságát. Csupán példaként: Antall József találkozott 1989 nyarán az ide látogató idősebb Bush elnökkel, aki Antall elmondása szerint megígértette vele, hogy a változások után se tömeges elbocsátások, se tömeges számon kérések nem lesznek. És ez csak egyetlen példa.
Ki tudja, hányan, hány felöl kaptak akkor félreérthetetlen figyelmeztetést, hogy aki nem garantálja a nyugati tőke busás hasznának biztosítékát jelentő régi politikai garnitúra érintetlenségét, az politikai támogatásra nem számíthat? Bankok, nagyvállalatok, tervező, kutató intézetek, az egész gazdasági élet felső vezetése ugyanaz kellett, hogy maradjon, mint amelyikkel a kapzsi és gátlástalan nyugati tőke gyümölcsöző üzleteit korábban megkötötte.
Azért örülök, hogy ezt a mondatot Sólyom László kimondta, és elmondhattam, amit ehhez kötve elmondtam, mert nemzeti önbecsülésünk, méltóságunk szempontjából nem mindegy, mire derül fény nyomasztó sorsunkkal kapcsolatban, és mi az, ami homályban marad.
Benyó Bertalan